Monday, December 05, 2011

R. A. Salvatore - Sötételf trilógia

Gyöngyszem 1.

Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt egy családi ebéden szenvedtem, aminek egyetlen pozitív eleme az volt, amikor az emberem bátyjával - aki nagy hard core fantasy guru - könyvekről dumáltunk. Tudjátok hogy van ez, ajánlgattunk egymásnak, titokban egymásra licitáltunk, ki miből mennyit olvasott. Egyszer csak felmerült Drizzt Do'Urden neve, én pedig csak zavartan lestem a második szelet tortával a kezemben, hogy miről is van szó. Gy erre felkiáltott : "Te nem olvastad a Sötételf Trilóóógiááát?????" - kb. olyan hangsúllyal mondta ezt mintha bevallottam volna hogy édes bolyhos kiscicákat fojtogatok vízbe szabadidőmben. Erre még aznap este megjelent a 3 könyvvel és a kezembe nyomta. Hát így kezdődött a mi barátságunk Drizzt-tel...


A drowk (as known as sötételfek) tökéletesen látnak a sötétben, amire nagy szükségük is van, ugyanis mélyen a föld alatt élnek Mezoberranzan-ban (olvasd el még egyszer: Mezoberranzan, mondd ki hangosan. Hát nem gyönyörű?). Matriarchális társadalomban élnek, központban Loth pókistennő imádatával és az ő kegyetlen papnőivel. A hatalom megszerzéséért mindenre képesek, gyilkolják egymást a rivális családok szemrebbenés nélkül. Kegyetlen, hentes banda. Ebbe a szeretet nélküli világba született Drizzt, szerencsétlenségére férfinak és kék vérűnek.
Arra emlékszem, hogy egészen elképesztő volt olvasni, ahogy a gyerek Drizzt szemén keresztül bemutatja Salvatore a világot. Már kiskorában kiderül, hogy valami nem stimmel vele: nem élvezi a gyilkolást. Milyen furcsa, ugye? A család fegyvermestere, Zaknafein, az egyetlen aki mintha osztaná a fiatal drow nézeteit.
Drizzt felnő, és nem hajlandó a mészárosok életét élni, így elmenekül családja elől, ki Mezoberranzanból, Mélysötét zord vidékére, ahol furcsábbnál furcsább lények élnek.  Drizzt iszonyú magányos, szinte bedilizik az egyedülléttől. (Csomószor meg akartam ölelgetni a drágámat, persze ő inkább felkaszabolt volna a kardjaival.) Egyetlen társa egy megidézhető nagymacska, Guenhwyvar. Akkora arc ez a párduc, oda meg vissza voltam érte (őt is meg akartam ölelgetni, biztos kasmír tapintású a fekete bundája).
Egyszer Drizzt megkérdezte, hogy mit csinál Guen amikor az asztrál síkon pihen, és azt válaszolta, hogy a végtelen asztrál mezőkön szökellő asztrál szarvasokat kerget. Ez nagyon tetszik nekem:)

Idővel Drizzt kijut a felszínre, ahol nem csak a napvilággal kell megküzdenie, de saját magával, az ösztönlénnyel, akinek első gondolata a gyilkolás, de képes a változásra. Közben szerez néhány barátot, igazán megküzd értük, mert mint sötételf, a fajtája híre megelőzi, és egyrészt úgy félnek tőle mint a tűztől, másrészt el akarják törölni a világ színéről.

Kedvenc részeimben közvetlenül Drizzt naplójából olvashatunk, ezek nagyon különlegessé teszik a könyvet.
A világ magával ragadó, nagyszerűen felépített történet, fő drownk karaktere a legapróbb részletekig kidolgozott, nem lehet betelni vele.
A Sötételf trilógia karakterközpontú regény egy kegyetlen világról, magányosságról, előítéletekről, harcról, reményről.

Nem az a tipikus lányos könyv, de egyértelműen nem halhatsz meg amíg el nem olvastad.


 5/5**

Ui.: meglepően jól visszajött a sztori, mégsem olyan szita az agyam mint gondoltam, jah, és újrakaromolvasniiiiii, most!

8 megjegyzés:

  1. Zakról nem is írtál, Te szégyentelen leány!!!

    ReplyDelete
  2. De, megemlítettem egy mondatban:P Amire emlékszem róla az spoiler.
    Te mikre emlékszel még?

    ReplyDelete
  3. Hmm... ez érdekesnek tűnik. :D Ezek szerint még nem halhatok meg.

    ReplyDelete
  4. De nem ám!:))

    Giga mega szuper trilógia, és utána is van még vagy 20 Drizzt-es könyv..:)

    ReplyDelete
  5. De jó fej ismerőseid vannak, hogy ilyen remek könyveket ajánlanak Neked! ;)
    Persze azért a jó fej ismerősöknek is ajánlottál nagyon remek könyveket. (A Csodaidők sorozatot roppant mód köszöni a jó fej ismerősöd.)
    Kicsit visszatérve Drizzt-hez... Sajnos a még hátralévő 20 könyv színvonala egyre lejjebb csúszik. Ráadásul most épp "világmegváltás" van/volt a Forgotten Realms-ben, ami miatt mindent újra értékelnek. (Hiába, mégiscsak egy szerepjáték világról van szó, aminek a szabályrendszere már a sokadik kiadást éli meg. A regények pedig követik mindezt.)
    Kicsit M.A.T.R.I.X. feeling. Az első rész csúcs, a maradékot pedig kár volt megcsinálni.

    Nem mellékesen: még időben reagáltam a postra? :D Csak 13 hónap késésben vagyok.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nah, szó se volt itt jófej ismerősről, én az ember bátyját emlegettem:P :)
      Jah, a reakcióidőd remek:D
      Szerintem én befejeztem Drizztet a 4-5 regénnyel, nem akarom elrontani az élményt. Semmiből sem lehet 10+ jó könyvet megírni....Lásd még pl Anita Blake....

      Delete
  6. Ha hozzákotyoghatok egy kicsit akkor a káosz ciklust azok közé sorolnám amiből lehet 10 jó részt
    írni. Amúgy 35 éves fejjel kell megtapasztalnom, hogy van egy olyan társadalom ami olyan mint én pedig 15 éves koromban találkoztam először igazi fantasy regénnyel. a mai napig tisztán él bennem a kép a szünetben oroztam el egy könyvet az osztálytársamtól amire azt mondta hogy a következő szünetig olvashatom. Fizika óra volt. 36 oldalt sikerült elolvasnom belőle. A Címe: A Káosz szíve. Most 35 éves koromra sikerült megszereznem az összes részét. a két ünnep közötti idő óta ezeket olvasom. HA végeztem után jön a sötételf trilógia utána a kristályszilánk mert az szerintem elég jó volt még.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Káosz ciklus?Mire gondolsz?John Caldwell/Nemes István sorozata?Vagy a Salvatore Papp ciklusára? Bár utóbbiból nincs 10 könyv, előbbit pedig nem ismerem.

      Egymás után olvastál egy sorozatból 10+ részt? Akármennyire is jó, én hülyét kapnék az egysíkúságtól:)

      Delete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang