Tuesday, February 07, 2012

Me and Mr. Cullen

Nem felejtettem el a blogot, megvagyok még én is, távolmaradásom oka, hogy annyira lefoglalnak egyéb dolgok, hogy keveset olvasok, így nincs miről beszámolni. Jó dolgok történnek velem, most benne vagyok valami nagyban, ami nekem, mint egyénnek hatalmas horderejű. Mint ilyen, elég sok kitartást igényel, amibe néha becsúsznak hullámvölgyek.
Két hete pont volt egy ilyen qva nagy mélypontom, alig vártam hogy hazaérjek, bőgjek egyet. Éreztem, hogy rajtam csak egy tea és a Twilight első mozi segíthet plédbe vackolva a sarkokban. Igen, ez van, szeretem ezt a filmet, nem gondoltátok volna rólam ugye? Ráadásul nem csak a filmeket szeretem, de a könyvek is a kedvenceim. Nah, ha most kijött a szemetek mint a csigának, félrenyeltétek a brióst, az rendben van. Belátom, hogy ez egy több mint gyanús fordulat velem kapcsolatban, a végén még az is kiderülhet rólam, hogy tele van a polcom Románákkal...


Mindenki, akit nem érdekel az én kis bensőséges viszonyom Mr Cullen-nel, az most nyugodtan kattintson tovább, nem haragszom meg, tényleg nem. A többiek viszont legyenek üdvözölve, és készüljenek fel mindenre.

2008 őszén egy ködös, szutyok esetén épp szarrá untam a fejem, ezért kerestem magamnak valami filmet, amit nézhetek. Találtam is egy Twilight nevezetűt, ami fiatalokról és vámpírokról szólt, gondoltam egynek jó lesz. Majdnem nem néztem meg, mert egy kamerás mozis felvételt sikerült letölteni, aztán mégis rábeszéltem magam, amit a mai napig nem bánok. Hát pokolian tetszett, még Edward is, a crooked smile-al együtt. Rákerestem utána, és kiderült, hogy egy könyv adaptáció...Ám az első részt csak eredeti nyelven találtam, akkoriban még nem nagyon tudtam jól angolul, egy egész könyvet elolvasni úgy hihetetlennek tűnt, de annyira érdekelt a cucc, nem volt kérdés, hogy nekem ezt meg kell próbálnom.
Marhára örültem, mert az angolom elégnek bizonyult a Twilight-hoz, persze később rájöttem miért, de ez már más tészta. És az első könyv után jött a többi, kb 5 nap alatt bedaráltam az egészet, nem hazudok, ha azt mondom, teljesen be voltam sózva, Twilight köd lebegett a szemem előtt, el voltam varázsolva:D (Jah és én a vámpírokkal vagyok :D)

Négy éves távlatból látom az okokat is:
1. Újdonság varázsa: még sosem olvastam azelőtt romantikus könyvet amiben fantasy lények vannak, nem csoda hogy egy ideje  virágzik ez a műfaj. Azóta megvolt jó pár pararománc, jobbak  és gyengébbek egyaránt, nekem akkor is a Twilight a kedvencem ebből a műfajból (Igen, 27 vagyok, ez van...)
2. A sikerélményért angol nyelv terén örökké hálás leszek, igazi katalizátorként működött nálam.
3. A Twilight elindított egy új olvasási hullámot, amikor nem évi 10-15 könyvet olvasok el, hanem 40-50-et, ami ugyan a pénztárcámra nézve káros, de amúgy roppant kellemes elfoglaltság:)
4. Az ember szerint "Edward" idióta homorú arcú ficak, szerintem meg nem:D

Miután elolvastam mint a 4 részt (kétszer:D) már ment itthon a mozikban az első film, azt is megnéztem kétszer, valamint fertőztem az ismerősöket a könyvvel, olyan barátnőt is sikerült rávenni az olvasásra, aki ezelőtt büszkén verte a mellkasát, hogy ő biza' életében nem olvasott hosszabbat Cosmopolitan-nál (slap!!)...Ez pedig tényleg egy kicsit olyan mint anno a Harry Potterrel, ami emberek millióit vette rá az olvasásra.
Aztán az első mozifilm után megkezdődött itthon a hype, ennek is, mint minden őrület hullámnak külön stádiumai vannak. Először nagyon menő az újdonság, aztán hisztéria van körülötte, utána inkább utálni sikk a jelenséget vagy kifigurázni, a végére pedig elül a nagy cécó, és a true fanok maradnak meg csak.
Azaz igazság, hogy mind az őrület, mind az utálat stádiumban lapítottam mint szar a fűben. Hát persze, hogy nem tetszett, hogy sok millióan vannak oda azért amiért én is. Teljesen sértve éreztem magam, hogy ekkora siker lett az, ami nekem is tetszik, hát ennyire nem lehet sablonos az ízlésem!! Szóval nem álltam be az istenítők és ajnározók birka kórusába, inkább sutyiban újraolvastam:)
A "hater" korszak már valamivel jobb volt, mert születtek nagyon vicces megmozdulások, amiken én is jókat röhögtem, mindazonáltal nem csináltam segget a számból, itt sem álltam be a fikázó sorba. Ráadásul sok kritikával egyet tudtam érteni, ilyenek voltak pl:
- kő egyszerű nyelvezettel van ellátva a mű. Ez igaz, az első 3-at elolvastam magyarul is, és nem is igazán a fordítás, hanem itt inkább a magyar nyelv sokat levont nekem is az élvezeti értékéből, ezért ha újraolvasok (mint most is, jah ezt eddig nem mondtam..) azt csak is angolul. (Mert hát úgy is egyszerű, de mivel nem az anyanyelvem, így nem zavar, viszont magyarul voltak részek ahol eltakartam a szememet olyan bugyután hangzott egy két jelenet)
- az, hogy Bella minden ötödik oldalon elolvad Edwardtól tényleg bosszantóan hathat sokaknak. Engem azért nem zavart, mert voltam már hihetetlenül szerelmes, és ez pont arra az állapotra emlékeztetett, amikor teljesen elfelhősítette a nagy love minden egyéb gondolatomat, és csak "rá" tudtam fókuszálni. Aki átélt már ilyet, az talán megértőbb tud lenni Bellával is:D
- az is igaz, hogy Miss Meyer nem találta fel a spanyol viaszt, semmi nagy cucc nincs a sztoriban, minden klisére jut még egy klisé.
- ide te is belegondolhatod az általad vélt legnagyobb gyengeségét a sorozatnak, valószínűleg igazat fogok adni neked.

Nah, ez engem mind nem érdekel, tiszta terápia nekem ha Twilight-ot olvashatok, szarok a világra.. :))

Vannak dolgok amiket viszont nem értek, és nem is tetszik. Ez konkrétan  Robert Pattinson folyamatos fikázása. Unalmas, és nem is korrekt. Ez a srác jó színész, persze ezt nem a Twilight-ban nyújtott alakításából szűrtem le, de pl a Water for elephants-ban  jó volt. Különben értem, hogy marha könnyű utálni ezt az angol csókát, akinek az ölébe hullott a világsiker egy hülye vámpír szereppel...Na mindegy...

Valójában tisztában vagyok vele, hogy a Twilightnak semmi köze a jó irodalomhoz, nincs igazi mély mondanivaló, sem hihetetlenül összetett karakterek. Az gáz, ha valaki ezt nem látja be. Én tudom, de ettől még ez az én "kis bűnös élvezetem". Pont mint a mekis kaja....Nem vagyok hajlandó szarul érzeni magam azért, mert valamit szeretek. Egyszerűen csak vannak dolgok, amiket nehéz megindokolni, miért jó nekünk, miért szerethető, de legalábbis miért kell. Vagy a fenti bekezdésekben nekem éppen ez sikerült?

13 megjegyzés:

  1. ez egy nagyon jó poszt lett. nagyokat röhögtem.:D

    ReplyDelete
  2. Szia Nima, mintha 1000+1 éve beszéltünk volna utoljára. Van rossz oldala is a molytalanságnak:(

    Köszi amúgy, nem érzem most valami frappánsan szupernek ezt a posztot, elég sok részletben írtam, és nekem darabos. Pont kíváncsi voltam mit szólsz majd hozzá, mint nem túl nagy barátja a témának:D

    ReplyDelete
  3. én mindig felnézek ide, hátha jött valami új poszt, a molytalanság nem befolyásol.:)) olvastam, hogy nem nagyon érsz rá mostanában.:(

    tudod, az az érdekes, hogy amikor az első részt olvastam, ahhoz képest, hogy nagyon vastag, pillanatok alatt végeztem vele. alapvetően tetszett, akkor. aztán eltelt egy kis idő, és nem tudtam visszaidézni belőle semmit, a nagy sóhajokon kívül, meg volt néhány részlet, ami megragadt bennem, pl. a lerobbant tragacs, amiért Bella rajongott. meg amit te is írtál, hogy hótegyszerű a nyelvezete, de olyan szinten primitív, hogy az már fáj. nem véletlenül lehet gyorsan olvasni,
    aztán megpróbálkoztam a második résszel, és rájöttem, hogy ez nekem már nem fog menni, ennyi oldalon keresztül nem fogom tudni elviselni a vágyakozásokat meg huzavonát, főleg ilyen nyelvezet mellett.
    ahol én a hibát elkövettem, hogy megnéztem a filmeket. na, azt nem kellett volna. a Bellát játszó színészcsajba annyi érzelem sem szorult, mint egy betontömbbe. egyszerűen szar volt. és a történet is csak pörgött maga körül, Bella tátott szájú bambulásával meg Edward csodaszépségével a középpontban.

    meg ami még feltűnt, hogy nektek, akik minden hibája ellenére szeretitek a könyvet, először angolul járt a kezetekben, és még a nagy őrület előtt. valahogy egy idő után rossz érzést kelt (bennem legalábbis), ha nagyon az arcomba tolnak valamit, úgyhogy amit eddig szimplán csak rossznak gondoltam, azt egyszerűen megutáltam, de nyilván azért, mert megszeretni meg nem sikerült.

    amit viszont értékelek a könyvben, hogy nagyon jól tudja Meyer az érzelmi oldalt ábrázolni. egyszerűen sodort magával, holott én nem vagyok ez az érzelgős típus, nem igazán burkolóztam lila ködbe sose, úgyhogy még csak azt sem tudom mondani, hogy jót romantikáztam volna a múltamon.:) meg voltak nagy ötletek, pl. a napfényben ragyogás.
    de haragszom rá azért, amit a vámpírokkal művelt, mert sok csitri azt hiszi, hogy a vámpírok ilyenek, pedig nem.

    a poszt meg nem lett darabos, szerintem teljesen összeszedett, és nagyon bírom, hogy úgy rajongasz, hogy közben a hibákat is látod. meg egyébként is, tetszik, hogy rajongasz.:))
    azon is gondolkodtam, hogy nekem van-e ennyire szar könyvem, amiért viszont rajongok, de nem igazán tudnék ilyet mondani. talán Chance az, akit imádok, és sokan nem, de ennyi hibáját neki sem tudnék felsorolni, mint ami a twilightnak van.

    ReplyDelete
  4. Kb. én is vagy 5 vagy 6 X láttam a filmet? Ki számolja már azt.....a lényeg, hogy mindig elvarázsol.:)

    ReplyDelete
  5. Nima: igyekeznék minél többet írni, csak egyszerűen az olvasás oldalon nincs időm, majd lehet,hogy több régi dolgot előveszek:) Bánt is hogy így elhanyagolom az Olvastárt.


    Köszi Entopic:)

    Ó, Szilvamag, nekem eredeti DVD-m van az első filmre extrákkal:D:D:D
    A többi filmet nem szeretem igazán, a New Moon-t még meg lehetett nézni, az Eclipse valami tragikusan szar lett, viszont a Breaking Dawn első része tetszett, bár nemrég néztem, és most megint Twilight-ra vagyok hangolva:D Az első film szuper lett, kár hogy a többit nem Catherine Hardwicke rendezte:(

    ReplyDelete
  6. Függő:)
    Érdekes, hogy a könyvek nekem is tetszettek (nem ennyire), az első filmet is szeretem, viszont az összes többitől kiráz a hideg.
    A könyvekben is zavart az az állóvíz ami úgy nézett ki hgy sosem akar elcseppenni...de ott talán jobban átsiklottam a vontatott szerelmi vívódáson, ha lehet így nevezni:)

    ReplyDelete
  7. Vállalom, Titti vagyok és Twilight függő:))))))))))

    De hallod, egy olyan könyvben ami egy kapcsolatra épül, hogy ne legyen szerelmi vívódás?Hát ez a lényeg könyörgöm:)
    Meg aztán, mindenki a New Moonos kínmenetet tartja a legirritálóbbnak, pedig én azt nagyon bírtam elsőre, majd meghaltam az izgalomtól a végére:D:D

    ReplyDelete
  8. Hát nekem is eredeti DVD van meg extrákkal:D:D a férjem pislogott is értetlenül, hogy miért vettem meg, mikor már egyszer letöltötte??? De hát ezt a férfiak nem érthetik. És igen, én is csak az első részt szeretem a többi unalmas lett...:))

    ReplyDelete
  9. Ez az! Nagyon jó kis post :) Védjük meg Twilight szeretetünket! Mert minket mindenki lenéz ezért, pedig nálam pl nem azt jelenti, hogy egy Bűn és bűnhődést nem élvezek legalább ennyire, vagy hogy azt hiszem, hogy a vámpírok csillognak, vagy arról álmodozom, hogy Pattinson felesége legyek! :D

    ReplyDelete
  10. Az utolsó bekezdésed az nagyon ott van! Pont most olvastam pár bejegyzést a para-románcokról.
    Legszívesebben bemásolnám oda válasznak ezt a pár sorodat.
    De inkább megyek olvasni tovább:DDD

    ReplyDelete
    Replies
    1. Milyen bejegyzést?fikázósat?:)
      Van nekem is olyanom az Álomszeretőről, bár azon is jól szórakoztam, de ferde tükrön keresztül olvastam kb:)

      Delete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang