Karem Marie Moning - Beyond the Highland Mist - Highlander series 1

Annyira belelkesültem az Iced-on, hogy elkezdtem olvasni Moning Highlander sorozatát. Tudtam, hogy ez egy romantikus-erotikus regény, ahol a MacKeltarokat ismerhetjük meg behatóbban. Az első részben nincs semmiféle MacKeltar, a főszereplő Sidheach James Lyon Douglas, Dalkeith Grófja, akit különben mindenki "The Hawke"-nak szólít. 

A regény iskolapéldája annak a fajta romantikus történetnek, ahol a fickó nemes, erős, földöntúlian jóképű, rettenthetetlen, ám egészen életében elkerülte a szerelem, addig amíg meg nem látja A NŐT, aki viszont ilyen olyan mondvacsinált okok miatt rá se bagózik főhősünkre.

Itt konkrétan hozzácsaptak a leveshez még egy kis Fae-fűszert (de nem a Fever-ből megismert buja zöldellőt frissen, hanem valami olcsó szárított kínait), csipetnyi időutazást, szerep csere-berét, ostoba bosszút, de ennyi. A lényeg a farkamra-foglak-tűzni!-de-nem!de-igen-ha-mondom!de-nem! játék, a körítés meg iszonyú banális, bugyuta, béna.

Hawk vágyának tárgya Adrienne, azzal kezdődik a történet, hogy királyi kényszer hatására összeházasodnak, és a lány akarata ellenére Dalkeith-ben ragad. Amint meglátja férjét, egyből ellenszenvet táplál iránta, merthogy - ezt kapjátok ki - ő gyűlöli a jóképű férfiakat, mivel egy (egyetlenegy!) alkalommal csalódnia kellett egy szép hímben. WTF?

"I will never go out with a beautiful man again, so long as I live and breathe. I hate beautiful men. Hate them!"- Adrienne

Nah, innentől kezdve sejtettem, hogy ez nem az én könyvem lesz...Végül is el lehetett olvasni egyszer, nem is szenvedtem annyira, csak egyszerűen untam. Ezerötszázhetvenhat másik ilyen regény létezik már, ráadásul sokkal jobbak mint ez.
Adrienne szimplán hülyepicsa, de sajnos Hawk-ot sem kedveltem meg, főleg az olyan primitív elszólásai miatt, mint pl.:

"You need a strong hand, Adrienne. A confident rider, one not dismayed by your strong will. You need a man who can handle your bucking and enjoy your run. I won't break you to ride. Nay. I will break you to the feel of my hand and mine alone. A mare broken to ride allows many riders, but a wild horse broken to the bit of one handshe loses none of her fire, yet permits none but her true master to mount her."- Hawk

Ezt a lovas hasonlatot erőltette végig karöltve egy sólyom szelídítőssel, ami nekem nem jött be. 

 "My sweet falcon," he breathed against her neck. "Fight me as you will, it will come to naught. I have set my mind on you, and this is your first time to be seeled. In this blackness you will come to know my hands as they touch every silken inch of your body. I will not take from you any more than that. Just that you suffer my touch, you needn't even see my face. I will be patient while you grow gentled to my hands."- Hawk

...Hát tudod mikor csinálnád ezt velem öregem...cirkuszi majomnak nézel??? *hihetetlenkedve forgatja a szemét*

Szóval szerintem érdekes elképzelései vannak a  csábítás mesterének az udvarlásról... Csak remélni tudom, hogy a testét jobban használja Hawk, mert ez a süket duma nagyon ingerlő és fárasztó.

Egyéb iránt erotikus könyvre számítottam, vártam a Moning féle mocskos szexuális feszültséget,és szaftos szex jeleneteket, ehelyett nagyon kevés lagymatag virágnyelven íródott szösszenetet kaptam. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy tényleg nem volt sok ilyen benne, mert hülyét kaptam volna tőle. Mindenesetre több mint örvendetes fejlemény, hogy Barronsnak és Ryonannek "dick"-je van és nem "shaft"-ja, mint a nagyszerű Hawk-nak :D

Sajnáltam, hogy szinte semmilyen társadalom képet nem kapunk a 16. századi Skóciáról, pedig nagyon érdekelt volna. Furcsa volt a könyvben, ahogy az urak keverednek a szolgákkal, a regény egyszerűségét mutatja az is, hogy mennyire kevés szereplőt vonultat fel.

Dalkeith viszont egy valóságos hely Skóciában, a 14. század elején került a Douglas család kezére a föld és a hatalmas kastély. Maga James Király is töltött időt itt, az én képzeletemben hatalmas udvartartással kellett volna rendelkeznie a kastélynak, a valóságban így is lehetett. Moning csak félig csinálta meg a házi feladatot, beleszőtt valamennyit a tényekből a könyvébe, de elfelejtette megtölteni élettel.

Viszont angolozási szempontból jót tett velem a Highlander, mert ilyesmiket eddig csak magyarul olvastam, és tele volt számomra szokatlan szavakkal, és skót dialektussal, amit egészen megkedveltem a végére. Eleinte voltak problémáim a megértéssel, ha nem akarok ennyire Moning-ot olvasni, akkor leteszem a könyvet az első 10 oldalon. Örülök, hogy kitartottam, mert sikerült megtanulni egy két funny szót, kifejezést.

Ha ilyesfajta könyvre vágytok, akkor Kathleen E. Woodiwiss A farkas és a galamb regényét ajánlanám, nekem az az etalon romantikus, a szereplők indítékai logikusak és hihetőek, alapos ok van a női ellenállásra, és a történet is izgalmas. 

A Tündérkrónikák után szerintem mindenkinek csalódás lesz ez a sorozat, mert sokkal sokkal gyengébb minden szempontból, számomra hihetetlen, hogy egy és ugyan az az ember írta mindkettőt. Persze ne felejtsük el, hogy a Highlander Moning első sorozata, és a '90-es évek végén íródott, próbálom pozitívan felfogni a dolgot, és betudom ezt a kötetet gyakorlásnak,tapasztalat szerzésnek egy remek író első próbálkozásának.

3/5