Sunday, April 19, 2015

Pssssszt...Épp sztoriban vagyok...

A nagy szám fog egyszer sírba tenni, de tényleg. Akarok én blogolni? Nem. Aztán bloglok most? Nagyon úgy tűnik.

Biztos mindenki ismeri már a Témázást: jó-pár könyvesblogger közösen rovatol, minden hónapban új topikkal, melyet egyszerre publikálnak.
Na de gondolkoztatok már azon, hogyan is döntik el, mikor miről írjanak? A válasz nagyon egyszerű, témát mindenki dobhat a kalapba (ha van übertitkos tagsága a megfelelő helyre:D), aztán ezekből minden hónapban kikerül a nyertes versenyző.
Az olyan hullócsillagok is, mint én, szavazhatnak.....Ám vannak témák, amelyek nagyon nehezen kerülnek az élre, bármennyire is akarom én azt. Így történt, hogy azt a meggondolatlan kijelentést tettem, hogy ha áprilisra megvoksoljuk amit én szeretnék, akkor hajlandó vagyok posztolni róla...És akkor így kerültem ebbe a kalamajkába, mert persze, hogy kitoltak velem a csajok, és sokan átszavaztak e havi témánkhoz, ami a következő címet kapta a keresztségben:

ANEKDOTÁK -  

Avagy mikor a macskám lepisálta nagyanyám zsoltároskönyvét


Jó az alcím, nem? nekem bejön...mondjuk az én nagyanyám macskája a hőtárolós kályhába hugyozott bele, ami aztán isteni légfrissítőként ventilált a lakásban nem kevés ideig :D Hmm...oopsz, máris ellőttem egy ráadás anekdotát, pedig nem is akartam...Vicces macskás sztorit könnyebb írni, de azért összegyűjtöttem három rövid könyves/olvasós/blogolós történetet is nektek:

1. Pár éve Cserkeszőlőn töltöttünk egy hétvégét tesómékkal. Nagyon klassz kis hotel, barátságos a személyzet, szép a környezet, jó a kaja és egészen nyugis a wellness részleg. A bugyogtatós medencék körül félkörívben napágyak nyugszanak katonás sorrendben. Ketkettel a sekély masszázs medencében fekszünk, kezünkben könyv, fejünk a medence szélének támasztva, elmélyülten olvasunk. Próbálok nem túl hangosan vihorászni, mint egy hülye, de a Vámpírok Múzsája nagyon vicces. Nem lógunk ki a környezetből egyéb iránt, mások is olvasnak, egy srác mögöttünk az Eragon negyedik részét, egy nőci a padon Jókait. Na de a lényeg: egy  30-as pasi - aki amúgy megérne 2 hét ajtócsapkodást - mit olvas? Na mit? A szürke 50 árnyalatát baszkiiiii. Már eleve ez a tény is jó okot szolgáltatott arra, hogy tesómmal szem-meresztgetős pusmogásba kezdjünk, de amikor szemmel láthatóan elkezdte élvezni a fickó az olvasást, akkor nem bírtuk tovább, és elkezdtünk visszafogottan gurgulázva vihogni (van ilyen, könnyű belefulladni), a pasi pedig észrevette, hogy mi észrevettük, a reakciója über cuki volt: megvonta felénk a vállát, és tisztességesen elpirult :D Aztán ahányszor összetalálkoztunk még azon a  hétvégén, megismételte ezt a pirulásos történetet.


2. Szintén tesómmal könyvhéten voltunk, az egyik kiadó standjánál lecuccoltunk és csacsogtunk az ismerős csajszival a pult mögött. A kiadó több munkatársa, többet között a vezető is jelen volt, amikor is megjelent két fruska, és elkezdték nézegetni a friss megjelenéseket. Egyszer csak elkezdtem fülelni mit dumálnak, mert nem túl halkan a szőkébbik elkezdte lebeszélni a másikat a vásárlásról, mondván, csak a hülyék vesznek könyvet, majd nemsokára le lehet tölteni totál ingyen netről. Képzelhetitek hány szemöldök szaladt a magasba a pult mögött, és ez a két idióta észre sem vette magát...Azt mondanom sem kell, hogy nem vették meg a kiadványt ugye... ? Csak halkan kérdezem, hogy minek jár az ilyen könyvhétre?


3. Nagyon örülök, hogy a alábbi sztori nem mostanában történt, hanem úgy 5 éve. Hogy miért? Mert anno papírkönyvet hordtam mindig magamnál munkába, most meg e-book olvasót. Rossz szokásom, hogy beviszem magammal a wc-be a könyvet reggel, aztán otthagyom a fajansz melletti alacsony polcon délutánig (az vesse rám az első követ, aki ad 1: nem olvas a budin, ad 2: nem csalja el a munkaidő egyetlen percét sem).
Történt egyszer, hogy egy partnerünk használta  a mosdót, persze a könyvem ott honolt a szokott helyén. A fickó zavart és bocsánatkérő ábrázattal jön vissza a kis kitérőről, és kérdezi, hogy kié az a könyv a mosdóban. Válaszolok neki, de feltámad bennem a gyanú, és kezdem igen kellemetlenül érezni magam, rosszat sejtek. Emberünk hümmög, és bevallja, hogy hát nagyon sajnálja, de valahogy lesodorta a polcról, és pont a beleesett a csészébe, de semmi gáz, mert kivette, és nem ázott el nagyon. 
Hogy éreztem magam belülről? Valahogy így:


Mit jött ki a számon ezzel ellentétben: "Ó, megesik az ilyesmi, köszönöm, hogy kivette." Köszönöm hogy kivette???????????? Komolyan, Baby a Dirty Dancingből nem volt akkora láma mint én, amikor azt mondta Johnny-nak : "Egy dinnyét cipeltem".


Az egymillió dolláros kérdés pedig, így a végére:

Melyik anekdota történt meg valójában? Mind? Esetleg egyik sem?


Ők is sztoriban vannak:
PuPilla
Nima
Bill
Ilrewan
Miamona

11 megjegyzés:

  1. Áááá, nagyon jók lettek, és ötletes, nem is tudom hirtelen eldönteni, hogy melyik igaz és melyik nem. Ravasz vagy. Mindegyiket ráadásul hasonlóan hitelen körülmények közé helyezted... Hmm..
    Szerintem a budiba csak nem ejtette senki a könyvedet, a Könyvhétre tippelek, hogy igaz, de akár a Szürke 50 is az lehet, omg :D
    Ja, mindenki másnak, a többiek igazat írtak, csak Titti trükközik :D

    ReplyDelete
  2. jaj, ez a szürkét olvasó pasi ez nagyon király. :DDD én miért nem látok ilyeneket??
    én az ügyféllel biztos vetettem volna egy másikat.:)) (egyébként meg ha nem nyúl hozzá, nem ejti bele, vagy ha már hozzányúlt, foghatta volna rendesen, úgyse látja senki.)

    ReplyDelete
  3. na, jellemző, hogy nagybetűs kérdést el se olvastam, pedig kiveri a szemem. :D
    sztem az első nem történt meg. (dee, remélem, hogy igen. :D)

    ReplyDelete
  4. Szerintem mind megtörtént, de ha mégse, jót mulattam rajtuk, igen, még az utolsón is, a stílusodnak köszönhetően... :D Gondolkodtam én is, hogy írok hihetetlenebbnél hihetetlenebbeket, aztán a végére, hogy bevettétek, hahaha, de az olyan goniság... :))

    ReplyDelete
  5. De jó volt :D, szerintem írhattál volna többet! ( mindhárom megtörtént, ugye-ugye? )

    ReplyDelete
  6. Kész, végigvihorásztam az egészet. A pirulós pasi nekem is bejött, ha esetleg nem kell a többieknek... A könyvhetest abszolút el tudom képzelni megtörténtnek, csak azt nem, hogy senki nem szólt be nekik.
    Ha komolyabb elmélkedés néz ki, rendszeresen hurcolom magammal a könyvet a budira, viszont a tárolóhely lejjebb van, mint az csésze pereme, szóval nálam ilyesmi nem eshet meg. Próbálom magam elé képzelni a helyzetet, de megy a legkevésbé... tehát akár igaz is lehet. :)

    ReplyDelete
  7. Azt kell mondanom, hogy mindegyik történetnek van valóságtartalma valamennyi, a 100%-hoz leginkább a középső közelít, a legkevesebb pedig a könyveláztatósban van ;)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Már akartam is kérdezni, hogy mikor derül ki :)))) Sejtettem, hogy sajnos a legfintorítósabb lesz az igaz, a lányokkal, de tök jól prezentáltad őket, ha nincs a millió dolláros kérdés, én elhiszem mindet. :)

      Delete
    2. legfintorítósabb?:D
      olyan naív vagy ;))))) fogok írni neked történeteket, és majd gyakoroljuk, hogy Titti mikor hazudik és mikor mondd igazat :D

      Delete
    3. Ehh, pedig jó vagyok abban, ki mikor hazudik, Csernus a mesterem :D

      Delete
  8. :))))))) AKár igaz akár nem, nekem a pasis tetszik legjobban :D

    ReplyDelete

 

Olvastár Template by Ipietoon Cute Blog Design and Bukit Gambang